Először élhettem át annak varázsát, milyen szorgalmas dolgozóként május elsejének reggelén lógatni a lábam. Délután a jó időnek azért nem állhattam ellen, és a Tegel- reptér melletti lakótelepet néztem meg.
A lakótelepet javrészt Forbát Alfréd tervezte a húszas évek legvégén; egyik legjelentősebb berlini munkája.
Forbát magyar származású építész, több európai országban letette a névjegyét.
Adódik a kérdés: vajon mitől különlegesek ezek a lakótelepi házak?
Leginkább azért, mert abban a korban, amelyben épültek (1920-as évek) teljesen releváns építészeti megoldást tudtak nyújtani a berlini lakáshiányra. Nem mellesleg a mai napig jól lakókörülményeket nyújtanak, ellentétben mondjuk a keleti városrész panel-lakótelepeivel.
Abban az időben (modernizmus) elképesztően sokan (leginkább munkások) költöztek vidékről nagyvárosba, sötét, komfortnélküli bérkaszárnyákba. Nem ritkán 8-10 ember lakott egy 30m2-es kislakásban, embertelen körülmények között.
Ehhez képest, az új lakótelepeken egy munkáscsalád egy lakást bérelhetett, nagyságrendekkel jobb életkörülmények közé költözhetett. Egy-egy lakótelep esetében többezer (többtízezer) ember lakhatását oldotta meg, a hozzátartozó szociális intézményekkel (óvoda, iskola, közösségi ház, stb.), valamint kereskedelmi egységekkel együtt.
Az építész mozgástere ilyen esetben igen szűk, főleg a költséghatékonyság miatt. Leginkább a telepítés kialakítása, a lakóegység(ek) és a részletek kitalálása a legnagyobb feladata, és ezeknek összehangolása a legfontosabb építészeti felelőssége.
Bejárati homlokat- a lakások tagozódása a homlokzatról leolvasható
Jól eltalált a tégla és a meszelt falak aránya
A lakótömbök közti szabad tér igényes, arányos kialakítása kulcsfontosságú
A téglával keretezett, kis előtetővel ellátott bejárat klasszikusnak mondható a berlini lakásépítésben
Szalagterasz-sor üvegezett lépcsőházzal
Sokadik variáns, kissé aránytalannak tűnő homlokzat
Két merőleges épületblokk találkozása- lépcsőzetesen váltakozó teraszokkal a sarokban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése