Berlin11'12

A második nap - az "akklimatizálódást" követően- elsősorban a '20-as, '30-as évekbeli, modern építményeket néztük meg, valamint bejártuk a tervezési helyszínt is.

A reggeli találkozó a torinói kiállítócsarnoknál volt. A vasbeton tetőszerkezet egy futballpálya méretű teret fed le belső alátámasztás nélkül, vasbeton szerkezettel. Az épület a torinói expóra készült. Az évtizedek alatt nem vesztette el a funkcióját, bár a mostani dinókiállítás igencsak kiszúrt velünk- nem tudtunk jó fotókat készíteni a besötétített, telepakolt térről.

A fő kiállítótér mellett van egy kisebb csarnok is, szintén Pier Luigi Nervi munkája. Az épületeket a 2006-os téli olimpia alatt is jól tudták hasznosítani.

(folyt. köv.)

Torino Esposizioni (Pier Luigi Nervi)

fő csarnok, tetőszerkezet

lábak

a dínókiállítás beárnyékolja a teret

szerkezet

mellékcsarnok

Palazzo del Lavoro, lépcsőház

Palazzo del Lavoro

oszlop

"gombaszerkezet"

fénycsíkok

Olimpiai híd

piac

belülről

piac (új épületrész)

piac főbejárat

tervezési helyszín

mintegy "tanyasi" focipálya- egykoron többször ünnepelték itt a scudetto-t

megmaradt romok a sarokban

Olimpiai stadion, ahol az FC Torino manapság játszik

Lingotto

Lingotto tető; ráépítés: Renzo Piano

Lingotto tetőpálya- egykoron itt próbálták ki a frissen legyártott Fiatokat

döntött kanyar

Lingotto

Lingotto autófeljárat 1.

Igaz, április óta már javában dolgoztam Weberwürschingeréknél, de az ösztöndíjam miatt továbbra is "tanköteles" voltam. Nyilván el lehetett volna lógni a félévet, ám olyan csoportba kaptam helyet, olyan feladattal, ami teljesen testreszabott volt: Studio Leibinger, Futballstadion tervezése Torinoba. Dőreség lett volna elsumákolni, főleg annak tükrében, hogy már az egyetem előtti előkészítőn arról töprengtem, hogy stadiont fogok diplomamunkaként tervezni. Ez végül akkor elmaradt, de épp ideje volt már bepótolni ezt a hiányosságot.

A félév egy négynapos kirándulással indult Torinoba, a helyszín és a környék feltérképezéseképpen.

Az előkészületek nem voltak zökkenőmentesek, de végül minden összejött annak módja és rendje szerint.

Élményekben és látnivalókban olyannyira bővelkedő 4 nap volt ez, hogy napi bontásban kell visszaidéznem az év egyik fénypontját.

A reggel fél négykor kelés sanyargató érzés volt, mint mindig, de ki kellett érni a reptérre 6-ra. A gép Milánó mellett szállt le, onnan még egy közel kétórás buszút vitt minket át Torinoba. A szállás elfoglalása és az ott eltöltött rövid pihenő után egyből belevetettük magunkat a város látnivalóiba. Első körben a belváros nevezetességeit, árkádsorait futottuk át, majd Mollino színháza következett. Egészen elképesztő volt at épület külső-belső kidolgozottsága, sokat fáradozhatott a mester. Az idegenvezetőnknek köszönhetően minden egyes zugba és a kulisszák mögé is benézhettünk. Az előadótér akkusztikája volt a slusszpoén: az erkély mögött, a legfelső sor mögötti technikai helyiségből teljesen jól lehetett hallani a mintegy 60 méterre, a színpadon próbáló művészek beszédét, mindenféle hangosítás nélkül!

Ezt követően a belvárost jártuk be keresztbe hosszába, majd az egyetemen hallgathattunk végig két előadást a városról. Ezt követően már a lazításé volt a főszerep: Júlia, a csinos torinói lány mutatta meg a helyi fiatalok kedvenc étkezdéjét és kocsmáit.