Az 1950-es évekbeli, nyugati megszállási övezetek újjáépítését nagyrészt a Marsall-terv keretein belül finanszírozták. Mindebből jutott kísérleti/reprezentatív beruházásokra is, az előbbi kategóriába lehetne sorolni az Interbau-projektet. Ennek keretein belül - világhírű és helyi építészek közreműködésével - közel negyven épületet húztak fel a porig bombázott Hansaviertel helyén.
Két "külső építést" is hozzácsaptak az Interbau költségvetéséhez, így épülhetett fel 1958-ban Le Corbusier kísérleti lakótömbje, az Unité d'Habitation. Első változata szűk tíz évvel korábban épült fel Marseille-ben, mintegy megteremtve az új, előregyártott vasbeton szerkezetű építés egyik alternatíváját.
A környékre érkezve már messziről látszik a brutális tömegű épület. Szűk környezetét az Olimpiai Stadion és létesítményei valamint Nyugat-Berlini villaövezetekkel lehet meghatározni.
A francia-svájci nagymester elképzelése szerint az új ház "lakógépként" funkcionál, amelyet a modernista gondolkodásmód teljesen átitatott.
(folyt. köv.)
(folyt. köv.)